A hímzés elnevezését a híres francia szövetfestőről, Gilles Gobelinről kapta. Eredetileg csupán a művészi hatású, kézzel szövött faliszőnyegeket értették e név alatt. De már az ősi görög, római és egyiptomi kultúra is ismerte a rajzos díszű fali szőnyegeket. A gobelin hímzés virágkorát a XIV. században, Franciaországban élte.
A gobelinhímzés félkeresztöltés, amelyet előfestett minta szerint, vagy leszámolható rajz alapján készítünk el. Alapanyaga ritka szövésű, jól számolható szálú alap, melynek ma már sok fajtája létezik. Hímzőfonala lehet gyapjú, selyem illetve selyemfényű osztott hímzőfonal, melyhez tompa hegyű hímzőtűt használunk.
A hímzés során nem soronként, hanem színenként haladunk: egy-egy kisebb területet azonos színnel hímezünk ki, a megfestett minta alapján. Fontos, hogy az öltések egyenletesek legyenek, mindig egy irányba dőljenek. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl szoros az öltés, mert az egyenetlenné és ferdévé teszi képünket. Balról-jobbra felfelé dőlő öltéssel hímezzünk úgy, hogy a hátoldalán is döntött maradjon a szál. Így hímzésünk egyenletesebb és tömörebb lesz.
Egyszerűbb és kényelmesebb hímezni, ha hímzőkeretet vagy hímzőrámát használunk. Választhatunk fix méretű vak rámát (keret, amit az adott kép méretére készítenek), illetve tetszőlegesen állítható méretű varró keretet ami állványra is erősíthető. A keretre erősített kép kifeszül, így a hímzés során nem torzul el.
